Életrajz - Success Xfect

• Tiziano Ferro a 2000-es években
• A 2010-es évek

Egyike azon olasz énekes-dalszerzőknek, akik az utóbbi években másoknál jobban képesek voltak frissességet és innovációt hozni az olasz, de a nemzetközi popzenei színtérre is.

Tiziano Ferro 1980. február 21-én született Latinában, ahol édesapjával, Sergio földmérővel, édesanyjával, Giuliana háziasszonnyal és öccsével, Flavioval él és lakik. Miután Tiziano Ferro kiválóan érettségizett (érettségi bizonyítványa: 55), két különböző egyetemi karra járt: egy évig mérnöki, majd egy évig kommunikációs tudományok szakra, mindkettő Rómában.

Zenei tanulmányai sokkal folyamatosabbnak és eredményesebbnek bizonyultak: 7 évig klasszikus gitárt tanult (amit először 7 éves korában kezdett el), 1 évig dobolt és 2 évig zongorázott. 1996-97-ben filmszinkronizálási tanfolyamon is részt vett, és előadóként dolgozott néhány helyi rádióállomáson a városában.

1996-ban, 16 évesen Tiziano Ferro csatlakozott a Latina gospel kórushoz, amely lehetővé tette számára, hogy a fekete zenei stílusok iránti szenvedélyével kiélezze tehetségét. A gospel kórus fontosságát Tiziano művészi képzésében a "Rosso relativo" című CD-jén és számos koncerten való közreműködés is bizonyítja.

A következő két évben beiratkozott a Sanremói Dalakadémiára: 1997-ben nem jutott tovább az első héten, 1998-ban viszont bekerült a tizenkét döntős közé. Tiziano Ferro Sanremóban nyújtott teljesítménye felkeltette Alberto Salerno és Mara Majonchi producerek figyelmét, akik közös munkát ajánlottak neki: különböző hangszerelők váltották egymást Ferro szerzeményein, mígnem MicheleCanovának (aki Eros Ramazzottival is együtt dolgozott a "9" című albumon) sikerült a latin fiatalember elképzeléseit a kívánt hangzásra lefordítani. Ahogy a dalok kezdtek formát ölteni, 1999-ben Tiziano háttérénekesként részt vett Sottotono turnéján.

Tiziano Ferro a 2000-es években

2001-ben szerződést kötött az EMI-vel, és még ugyanezen év júliusában kiadta első kislemezét: az "Xdono" címet viselő dal a slágerlisták élére tört, és Olaszországban mind az eladások, mind a rádiós sugárzás tekintetében az első helyre került. Az "Xdono" négy egymást követő héten keresztül listavezető maradt. A következő hónapokban az "Xdono" meghódította az OldKontinens: az európai slágerlistán 2002-ben Tiziano Ferro a hízelgő harmadik helyet szerezte meg, csak Eminem és Shakira előzte meg. Ez rendkívüli eredmény, figyelembe véve az eladások hiányát Olaszországban (ahol a CD kislemez az előző évben jelent meg) és az Egyesült Királyságban (ahol a CD kislemez soha nem jelent meg).

Az "Xdono" diadalmas európai kampánya előtt Tiziano Ferro újabb elégedettséget ért el Olaszországban. 2001 októberében jelent meg a második kislemez, a "L'olimpiade", de csak a rádiókban (a zenei ellenőrző listák élén). És szintén októberben jelent meg a "Rosso relativo" című debütáló album, amely rögtön a nyolcadik helyre került az olasz slágerlistán (2002 nyaráraaz ötödik helyre emelkedik), több mint 7 hónapig a top 10-ben marad, és 60 egymást követő héten át a top 50-ben van. 42 országban jelenik meg a "Rosso relativo" című CD, amely Olaszországban háromszoros platina, Svájcban dupla platina, Spanyolországban és Németországban platina, Franciaországban, Törökországban és Belgiumban pedig aranylemez. 2001-et a "Natale in Vaticano" élő előadása zárja, amelyenTiziano Ferro egy New York-i gospelkórus kíséretében énekli a "Soul-dier"-t. A műsorban fellép többek között Elisa, a Cranberries és Terence Trent D'Arby.

Az új évet az "Imbranato" című harmadik kislemez nyitja, amely szintén rádiós exkluzív (top 5 a Music Controlban). 2002 májusában érkezik a boltokba a "Rosso relativo" című kislemez: a CD címadó dala döntően hozzájárul az azonos című, világszerte több mint egymillió példányban eladott album végleges megszenteléséhez. Az album 5 kislemeze szintén(az utolsó a 2002 októberében megjelent "Le cose che non dici") világszerte egymillió eladott példányt ért el, a "Rosso relativo" nyári sláger lett, Tiziano Ferro pedig a Festivalbaron és a PIM-en a legjobb új előadónak járó díjat kapta.

2002 a koncertek szempontjából is intenzív év volt: az olasz turné januárban kezdődött, és szeptember végén ért véget a Latina stadionban 16 000 fizető néző előtt tartott diadalmas élő show-val (a bevételt jótékony célra ajánlották fel). Számos külföldi fellépés is volt: Spanyolország, Németország, Franciaország, Hollandia, Belgium... A svájci Gurten fesztiválon előkelő helyet szerzett a programban.fellépések közül: este kilenc órakor lépett színpadra, közvetlenül a fő fellépő James Brown előtt, és 30 000 ember előtt énekelt.

Az első három kislemezt négy nyelven vették fel: olaszul, spanyolul, franciául és portugálul ("Xdono" angolul is). A "Rosso relativo" című albumot spanyolul is felvették, és az európai kiváló eredmények után 2002 októberében az Egyesült Államokban és Dél-Amerikában is megjelent, és hízelgő helyezéseket ért el a rádiós listákon: az "Imbranato" első lett az első helyen aBrazíliában; a harmadik helyen a "Perdona" (azaz az "Xdono") Mexikóban és az "Alucinado" (az "Imbranato" latin változata) Argentínában. Az "Alucinado" kislemez 8 egymást követő héten keresztül a Hot Latin Billboard Chart negyedik helyén áll; míg Mexikóban a "Rojo Relativo" album a legkelendőbb albumok top 10-es listáján szerepel.

2003-ban, néhány Miamiban, Mexikóvárosban és a brazíliai Sao Paulóban tartott bemutató után újabb rangos díj érkezik: Tiziano Ferro a 2003-as latin Grammy-díjért indul Miamiban a "legjobb újonc" kategóriában, és ő az egyetlen olasz művész, aki az összes jelölt között szerepel.

November 7-én jelenik meg Olaszországban Tiziano Ferro második albuma: a "111 Centoundici", egy erősen önéletrajzi ihletésű lemez, amelyen Tiziano Ferro egyértelműen emberi és művészi fejlődésének alapvető epizódjait meséli el, kivéve az "Xverso" című dalt (amelynek címében scaramanticamente ugyanazt a találós kérdésjátékot használja, mint első slágerében). Az utóbb említett dal mellett az albumról aA "Sere nere" és a "Non me lo so lo so spiegare" című kislemezek kerültek ki, amelyek nagyon rövid idő alatt slágerekké váltak.

A siker hullámán Tiziano Ferro felkérést kapott, hogy vegyen részt egy duóban az amerikai Jameliával, és énekelje el az "Universal prayer"-t, az első kislemezt az "Unity"-ről, a 2004-es athéni olimpia hivatalos (békepárti) albumáról (az albumon többek között Sting, Lenny Kravitz, Avril Lavigne, Brian Eno is közreműködött).

Az MTV Latin Music Awards "Legjobb előadó" kategóriában és a mexikói Grammy Awards "Legjobb férfi előadó" kategóriában való jelölése után (2005), 2006 júniusában, három évvel legutóbbi munkája után, a világ 44 országában megjelent az új "Nessuno è solo" című albuma. Az albumról a következő kislemezek kerültek ki: "Stop! Forget", "Ed ero contentoissimo", "Ti scatterò una foto", "Non me lo so spiegare (con Laura Pausini)", "ERaffaella è mia" (amelynek videójában Raffaella Carrà is szerepel), "E fuori è buio".

2008-ban egy újabb lemez jelent meg: a címe "At My Age" volt.

Tiziano Ferro

A 2010-es évek

2010 októberében jelent meg a "Trent anni e una chiacchierata con papà" című önéletrajzi könyve. 2011. november végén jelent meg új lemeze "L'amore è una cosa semplice" címmel: többek között Irene Grandival és Neslivel (Fabri Fibra testvérével) is együttműködött.

2019 júliusában Tiziano Ferro Sabaudiában kötött házasságot amerikai partnerével. Victor Allen A következő év novemberében jelent meg az új album, az "I Accept Miracles".