Életrajz - A reggae másik királya

Bob Marley, a reggae abszolút uralkodója halála után Peter Tosh az, aki a jamaicai zene szavát exportálta. És valóban, az 1944. október 9-én a jamaicai Westmorelandben született Peter McIntoshnak sok köze volt Bob Marleyhoz, miután a Wailers együttesben együtt dolgozott vele, szólói inspirációjához a maestro életerejéből merített.

Peter Tosh, aki szintén korán elhunyt, egy szörnyű gyilkosság áldozata, egyike volt azoknak az énekeseknek, akik a hatvanas évek közepén a legnagyobb hatást gyakorolták a jamaikai zenei életre, bizonyos értelemben megszemélyesítve a Wailing Wailers nyers személyiségét a ska-korszakban, és megadva Bob Marley-nak azt a ritmikus lendületet, ami ahhoz kellett, hogy a legendás énekes által alapított együttes zenéje(Bunny Wailerrel együtt) nagyobb hatást gyakorolt.

A korai Wailers-lemezeken Tosh Peter Tosh vagy Peter Touch And The Wailers néven énekel, és felveszi a "Hoot nanny hoot", a "Shame and scandal", a "Maga dog" című dalokat.

Az első Wailers 1966-ban oszlott fel, Marley Amerikába ment munkát keresni, Tosh és Bunny Wailer pedig szórványosan találták magukat néhány szám felvételénél. Ebben az időszakban Tosh többek között azt a drámát is átélte, hogy kábítószerrel kapcsolatos (bár enyhe természetű) problémák miatt börtönbe került.

A börtönből kiszabadulva és szabadon kifejezhette magát, Joe Gibbs producerrel újra felvett olyan számokat, mint a "Maga dog" és a "Leave my businness", megmutatva erős, karizmatikus hangját. 1969-ben, amikor a Wailers Leslie Kongnak dolgozott, Tosh felvette a "Soon come" és a "Stop that train" című számokat, míg a csapat Lee Perry stúdiójában tartott felvételeken (1970/71) főleg a következő részekre szorítkozottszájharmonika, bár még így is sikerült a legjobbját nyújtania olyan remekművekben, mint a "400 Years", a "No Sympathy", a "Downpresser", amelyek mind erős szociális tartalommal bírnak, és a fekete lakosság kizsákmányolásának végét dicsőítik.

A Perryvel való kapcsolat végével és az Island kiadóval való szerződéskötéssel Tosh csak a 'Get up stand up'-ot vette fel vokálként, míg a Marleyval való szakítás, melyben Wailer is osztozott, véglegesnek tűnt.

1973-ban jártunk, és Tosh az új kiadójára, az Intel Diplo HIM-re (Intelligent Diplomat for His Imperial Majesty) koncentrált, bár ez nem akadályozta meg abban, hogy 1976-ban leszerződjön a sokkal fontosabb és befutottabb Virginhez.

1978-ban a Mick Jagger és társai által alapított Rolling Stone Recordsnál dolgozott, és a "Don't look back" című Temptations feldolgozással listasikert aratott (a Stones kiadóval összesen négy szerény sikerű LP-t vett fel).

A következő évben részt vett a Rockers soundtrackjén a "Stepping razor"-ral. Három lemezt is készített az EMI-vel, köztük a legendás "Legalize it"-et, amelyért az azóta elhunyt Peter Tosh Grammy-díjat kapott (1988), mint az év legjobb reggae-lemeze.

Peter Tosh kétségtelenül nagy tehetségű, melankolikus természetű és önvizsgálatra hajlamos művész volt. Jelleme azonban a legnehezebbek közé tartozott. Egyesek arrogánsnak, ésszerűtlennek, rugalmatlannak, ha nem is keménynek, de mindenképpen távol állt tőle, hogy bármilyen kompromisszumot elfogadjon. Ezen elvei szerint soha nem mondott le arról, hogy a zenét eszközként használja aelítélte az erőszakot és az igazságtalanságot, amit a népe elszenvedett.

Tosh-t 1987. szeptember 11-én lőtték agyon a Kingston dombjain álló villájában. A gyilkosság kivizsgálását rablásként utasították el, aminek következtében az elkövetők máig háborítatlanul garázdálkodnak a világ utcáin.