Életrajz - Cinecittàból Hollywoodba, rengeteg tapasztalattal

Gabriele Muccino rendező, forgatókönyvíró és producer 1967. május 20-án született Rómában.

A római "La Sapienza" Egyetem bölcsészkarára iratkozott be, de tanulmányait abbahagyta, amint lehetősége nyílt arra, hogy a filmművészet felé forduljon. Kezdetben Pupi Avati és Marco Risi önkéntes asszisztense volt.

1991-ben a Centro Sperimentale di Cinematografia forgatókönyvíró tanfolyamain vett részt, amelyet Leo Benvenuti tartott.

1991 és 1995 között számos rövidfilmet és dokumentumfilmet készített a RAI számára: munkái szerepeltek a Giovanni Minoli által készített "Mixer" című műsorban, továbbá rövidfilmeket készített az "Ultimo minuto" és az "Io e Giulia" című rövidfilm számára, amelynek főszerepét a fiatal színésznő, Stefania Rocca játszotta.

1996-ban Muccino részt vett az olasz gyártású "Un posto al sole" című szappanopera rendezésében, huszonöt epizódot forgatott. Ugyanebben az évben rendezte a "Max zongorázik" című epizódot, az "Intolerancia" című sorozat egyik epizódját.

1998-ban forgatta első nagyjátékfilmjét: az "Ecco fatto" című filmet a Torinói Filmfesztiválon mutatták be, és elnyerte az 1999-es év legjobb rendezőjének járó Targa ANEC díjat.

Ezután az Egészségügyi Minisztérium megbízást adott neki az AIDS-felvilágosító kampány reklámfilmjének elkészítésére.

Ezután következett 2000-ben a "Come te nessuno mai" című film, amely részt vett a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon, és az Európai Filmdíjakon a legjobb filmnek járó díjra jelölték.

Az első jelentős díj a David di Donatello (2001) volt a "L'ultimo bacio" rendezéséért; a film további négy szobrocskát és a Cerase Fesztiválon a legjobb film díját nyerte el.

Muccino tehetsége a határokon túlra, még a tengerentúlra is eljut. 2002-ben a "L'ultimo bacio" című filmje elnyerte a Sundance Filmfesztivál közönségdíját.

Az Egyesült Államokban forgalmazott "Enterteinment Weekly" magazin a 2002-es év tíz legjobb címe közé sorolta.

2002-ben Muccino ismét elnyerte a Vittorio De Sica-díjat az olasz filmművészetért.

A "Ricordati di me" (2003) című filmje elnyerte a legjobb forgatókönyvért járó Nastro d'Argento díjat.

Ezután visszatért a televíziós munkához: aláírta a "Pagine Gialle" reklámfilmeket Claudio Bisióval és a "Buitoni" reklámfilmet Diego Abatantuonóval.

Aztán 2006-ban jött egy kihagyhatatlan lehetőség: felkérték egy teljesen hollywoodi produkcióhoz, a "The Pursuit of Happiness" című filmhez, amelynek Will Smith volt a főszereplője és producere; és ő volt az, aki kifejezetten Muccinót kérte fel, miután látta és kedvelte a korábbi filmjeit.

Muccino 2007-ben kezdte el felvenni a "Viva Laughlin!" című tévésorozatot, amelynek Hugh Jackmannel együtt executive producere is volt: a sorozat egy olyan férfi történetét meséli el, akinek az az álma, hogy üdülőhelyet nyisson a bűnösök Las Vegasában.

A "Hét lélek" (2008, ismét Will Smith-szel) után 2013 elején jelent meg harmadik, az Egyesült Államokban forgatott filmje (pályafutása nyolcadik filmje): a címe "Amit a szerelemről tudok", a szereplőgárda pedig lenyűgöző: Gerard Buttler, Jessica Biel, Dennis Quaid, Uma Thurman, Catherine Zeta Jones. 2010-ben pedig megjelent a "Csókolj meg újra", az "Utolsó csók" folytatása.

Ezt követte az "Apák és lányaik" (2015) Russell Crowe-val és a "L'estate addosso" (2016). 2018-ban az "A casa tutti bene" és a "Gli anni più belli" (2020) című filmekkel tért vissza az olasz filmekhez.