Életrajz - European Witness

• Lilli Gruber: Eredet és debütálás az újságírásban
• Az 1990-es évek
• A 2000-es évek első fele
• A 2000-es évek második fele és a 2010-es évek

Lilli Gruber: Eredet és debütálás az újságírásban

Dietlinde Gruber 1957. április 19-én született Bolzanóban, vállalkozói családban. A fasizmus idején anyai nagyanyja nővérét száműzetésbe küldték, édesapja, Alfred pedig titkos tanárként dolgozott az úgynevezett "Katakomben - Schulen"-ban. Lilli tanulmányait Veronában kezdte a Szent József Kisleányoknál, majd a bolzanói Marcelline nyelvi gimnáziumban folytatta, és a bolzanóiA diploma megszerzése után visszatért Dél-Tirolba: ezekben az években Alexander Langer és Lilli Gruber elkötelezte magát a különböző nyelvi csoportok közötti párbeszéd kultúrájának megteremtése mellett.

Lilli Gruber

Olaszul, németül, angolul és franciául beszél: újságírói gyakorlatát a Telebolzano televíziónál, Dél-Tirol akkori egyetlen magán televíziós csatornájánál töltötte, majd a "L'Adige" és az "Alto Adige" napilapoknak írt. 1982-ben lett hivatásos újságíró. Két év németországi együttműködés után a RAI-val 1984-ben a Tg3 Regionale del Trentino-Alto Adige-nál kapott állást, majd a Tg3 Regionale del Trentino-Alto Adige-nál.Antonio Ghirelli, a Tg2 igazgatója felkérte, hogy vezesse az esti és az éjszakai híreket, valamint bekerült a külpolitikai szerkesztőségbe.

1987-ben a Tg2 új igazgatója, Alberto La Volpe úgy döntött, hogy Lilli Grubert nevezi ki a csatorna fő hírműsorának, a 19.45-ös híreknek a műsorvezetőjévé. Ő lett az első nő Olaszországban, aki főműsoridőben hírműsort vezetett.

1988-ban nemzetközi politikai tudósítóként is dolgozni kezdett: először Ausztriában a Waldheim-botrányról, majd a következő évben Kelet-Németországban, ahol a berlini fal leomlásáról tudósított. Ezekről az élményekről és a DDR 40 évéről Paolo Borellával együtt könyvet írt a Rai-Eri számára "Azok a napok Berlinben" címmel.

Az 1990-es évek

A hírnév, amit szerzett, női szexszimbólumként is ábrázolja őt, köszönhetően vonzerejének és annak, hogy képes volt lehorgonyozni a nézőket a televízió képernyőjére. 1990-ben Bruno Vespa hívta a Tg1-hez, ahol két éven át tudósított a külpolitika legfontosabb eseményeiről: az Öbölháborútól a Szovjetunió összeomlásáig, az izraeli-palesztin konfliktustól a békekonferenciáig a béke aKözel-Keletről Bill Clinton győzelméig az 1992-es amerikai elnökválasztáson.

Lilli Gruber külföldön is dolgozik: 1988-ban a német közszolgálati televízió, az SWF számára havonta egy Európáról szóló talk-show-t vezet; 1996-ban Münchenből elindítja, vezeti és társproducerként közreműködik a Pro 7, a Kirch Group televízió heti "Focus Tv" című műsorában. 1999-ben az amerikai CBS "60 Minutes" című műsora számára portréinterjút készít Sophia Lorennel.

Évek óta részt vesz a szakszervezeti tevékenységben az Usigrai vállalatnál, ahol a szabályokra épülő kultúráért küzd, nyilvános felvételi versenyekkel, átlátható karrierutakkal, valamint a bizonytalan munkaképességű munkavállalók és a nők jogaiért.

1993-ban elnyerte a "William Benton Fellowship for Broadcasting Journalists" ösztöndíjat, a Chicagói Egyetem rangos ösztöndíját.

Az "Al voto, Al voto" című politikai talk-show után 1994-ben a Tg1 20 órai hírműsorának műsorvezetője lett. 1994-ben külföldi tudósítóként és a nemzetközi politikával foglalkozó különkiadások műsorvezetőjeként folytatta munkáját. 2000-ben figyelemmel kísérte II János Pál pápa szentföldi és szíriai útját.

A 2000-es évek első fele

2000. július 16-án házasságot kötött kollégájával. Jacques Charmelot Ők ketten akkor találkoztak, amikor mindketten tudósítók voltak - ő a France Presse ügynökségnél - a Perzsa-öböl menti fronton 1991-ben.

A későbbi nagy világesemények közül, amelyek Lilli Gruber követi és szemtanúja, ott van a háború a volt Jugoszláviában, a francia atomkísérletek a csendes-óceáni Mururoában, a parlamenti és elnökválasztás Iránban, az ikertornyok és a Pentagon elleni terrortámadás 2001. szeptember 11-én és a tragédia évfordulója 2002-ben, az iraki válság és az Irak elleni háború. Ezután három hónapig Bagdadban tartózkodik. 2003 októberében,Ez utóbbi élménye kapcsán írta és adta ki az "I miei giorni a Bagdad" című könyvet, amely bestseller lett, és több mint 100 000 példányban kelt el.

2003 novemberében a köztársasági elnök, Carlo Azeglio Ciampi az Olasz Köztársasági Érdemrenddel (Cavaliere OMRI) tüntette ki az Irakba küldött újságírót, ahová a háború első évfordulójára tért vissza.

2002 elején meghívást kapott Washingtonba, a Johns Hopkins Egyetem SAIS (School of Advanced International Studies) vendégkutatójának. Elsősorban a nemzetközi terrorizmusról tartott kurzusokat és olasz politikáról tartott előadásokat. 2004 májusában Laurea-díjat kapott. honoris causa a római Amerikai Egyetemről.

A La Stampa és a Corriere della Sera napilapok munkatársa, miután elítélte az információszabadság hiányát Olaszországban, 2004-ben az "Uniti nell'Ulivo" koalíció jelöltjeként indult az európai parlamenti választásokon. 2004-ben az északkeleti és a középső választókerületekben vezető szerepet vállalt, és mindkét körzetben első lett, összesen több mint 1,1 millió szavazatot gyűjtött.Politikai háttér Lilli Gruber az Európai Szocialista Párt parlamenti képviselőcsoportjának tagja: az Öböl-menti államokkal, köztük Jemennel fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség elnöke; a küldöttségvezetői konferencia tagja; az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság tagja; az Iránnal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség tagja.

A 2000-es évek második fele és a 2010-es évek

2007-ben, miután kezdetben nem volt hajlandó csatlakozni a Demokrata Párt "Október 14. támogató bizottságához", az Országos Alkotmányozó Gyűlés által kinevezett etikai bizottság tagja lett.

2008 szeptemberében bejelentette, hogy lezárta az általa " újságíró kölcsönzött a politikának "A választóknak írt levelében indokolta döntését, hogy nem indul a 2009-es európai parlamenti választásokon. Visszatért újságírói hivatásához, és elvállalta az "Otto e mezzo" című műsor vezetését a La7 televíziós csatorna műsorán.

A 2010-es években folytatta a La 7 műsorvezetését, és több könyvet is kiadott: visszatérő témája a nők jogai. Ilyen például a 2019-ben megjelent "Elég! Női hatalom a tesztoszteron-politika ellen" című könyv.

2021-ben új könyvet jelentetett meg a híres haditudósító, Ernest Hemingway harmadik feleségének életéről: "The War Within. Martha Gellhorn and the Duty of Truth".