Aretha Franklin életrajza
Tartalomjegyzék
Életrajz - Soul and Voice
- Az 1960-as évek
- Az 1970-es évek
- Az 1970-es és 1980-as évek
- Aretha Franklin a 2000-es években
Aretha Louise Franklin 1942. március 25-én született Memphisben. Apja baptista prédikátor, akinek híre az Egyesült Államok határain túlra is eljut. Franklin tiszteletes gyermekeit szilárd vallásos nevelésben részesíti, mégsem tudja elkerülni a feleségétől és Aretha édesanyjától, Barbara Siggers-től való elválást. Míg a fiú Vaughn az édesanyjával marad, addig Aretha (akkor méghatéves volt) nővéreivel, Carolyn-nal és Erma-val Detroitba mentek apjukhoz, ahol felnőtt.
A nővérek énekelnek a templomban, ahol apjuk fogadja a közel ötezer hívőt; Aretha zongorázik is az istentiszteleteken.
A későbbi énekesnő kétszer is koraszülött terhes lett: első fia, Clarence akkor született, amikor Aretha még csak tizenhárom éves volt, majd tizenöt évesen Edwardnak adott életet.
A jövőjét illetően Aretha Franklin Világos elképzelései voltak, és elhatározta, hogy profiként lép be a zeneiparba: mindössze tizennégy évesen rögzítette első dalát a JVB/Battle Records számára. Az 1950-es években öt - bár sikertelen - albumot készített, olyan művészek inspirálására, mint Mahalia Jackson, Clara Ward és a család barátja, Dinah Washington.
Nagy szenvedélyt mutatott a gospel zene iránt, és ezzel párhuzamosan detroiti jazz klubokban lépett fel, ahol fiatalos, friss és ugyanakkor energikus, négy oktávos hangjával büszkélkedhetett. John Hammond, lemezproducer és tehetségkutató felfigyelt rá. 1960-ban Aretha Franklin szerződést kötött a Columbia Records-szal, de a kizárólag jazz repertoár, amit őHa egy ilyen helyzetet kényszerítenek rá, akkor valahogy kitépi a szárnyait.
Az 1960-as évek
Az 1960-as évek elején több 45-ös lemezt is sikerült sikerre vinnie, köztük a "Rock-a-bye Your Baby with a Dixie Melody"-t.
1962-ben hozzáment Ted White-hoz, aki a Columbia Recordsnál a menedzsere lett.
1967-ben az Atlantic Recordshoz igazolt, és új szerzeményei a soul műfajába öltöztek, olyannyira, hogy hamarosan a "The Queen of Soul" becenevet kapta.
A nemzetközi hírnévnek köszönhetően az amerikai fekete kisebbségek büszkeségének szimbólumává vált, különösen Otis Redding "Respect" című dalának tolmácsolásával, amely a feminista és polgárjogi mozgalmak himnuszává vált.
Ezekben az években Aretha Franklin uralja a slágerlistákat, és több arany- és platinalemezt nyer.
1969-ben elvált Ted White-tól.
Az 1970-es évek
Az 1960-as évek vége és az 1970-es évek eleje között számos lemeze megmászta az amerikai slágerlistákat, gyakran a lista élén végeztek. A műfaj a gospel zenétől a bluesig, a popzenétől a pszichedelikus zenéig, sőt a rock and rollig terjedt.
Lásd még: B.B. King életrajzaFelejthetetlenek a Beatles (Eleanor Rigby), a The Band (The Weight), Simon & Garfunkel (Bridge over Troubled Water), Sam Cooke és a The Drifters néhány feldolgozása. "Live at Fillmore West" és az "Amazing Grace" a két legismertebb és legnagyobb hatású lemeze.
A tengerentúlon elért nagy sikerei ellenére a brit slágerlisták élére sosem jutott el; 1968-ban a negyedik helyig jutott Burt Bacharach "I Say a Little Prayer" című dalának feldolgozásával.
A már említett "Respect" című dal mellett - amely a védjegye - Aretha Franklin slágerei közé tartozik a "Chain of Fools", a "(You Make Me Feel Like) A Natural Woman", a "Think" és a "Baby I Love You".
Az 1970-es és 1980-as évek
A hetvenes évek elején Aretha Franklin a lágyabb hangzást választotta. A feltörekvő diszkózene monopolizálta a piacot. Lemezeinek eladásai és a kritikai elismerés is csökkenni kezdett.
Aretha Franklin azonban a nyolcvanas években reneszánszát élte: a kultuszfilmmé vált "The Blues Brothers" (1980, John Landis) című filmben való részvételével visszatért a köztudatba, szerződést kötött az Arista Records-szal, és felvette a "United Together" és a "Love All The Hurt Away" című kislemezeket, utóbbit George Bensonnal duettezve: Aretha ezzel ismét felkerült a slágerlistákra,különösen 1982-ben a 'Jump To It' című albummal.
Lásd még: Giorgio Napolitano életrajza1985-ben énekelte a 'Freeway of Love' (táncdal) című dalt, és duettezett az Eurythmics-szel a 'Sisters Are Doing for Themselves' című dalban; George Michaellel duettezett az 'I Knew You Were Waiting (For Me)' című dalban, amely a második amerikai number one lett.
Az 1998-as Grammy-gálán, amikor a megbetegedett Luciano Pavarotti helyett kellett fellépnie, a "Nessun dorma" eredeti hangnemben improvizált, és az első versszakot olaszul énekelte. Előadására úgy emlékeznek, mint a Grammy-gála egyik legjobb előadására.
Aretha Franklin a 2000-es években
2000-ben részt vett a "Blues Brothers 2000 - A legenda folytatódik" című film folytatásában, ahol a "Respect"-et játszotta. Ezekben az években olyan tehetséges kortárs R&B előadókkal dolgozott együtt, mint Fantasia Barrino, Lauryn Hill és Mary J. Blige.
2009. január 20-án Washingtonban az Amerikai Egyesült Államok 44. elnökének, Barack Obamának a beiktatási ünnepségén énekelt, élőben, a világ televíziójában, több mint kétmillió ember előtt. Michigan állam hivatalosan is a természet csodájává nyilvánította a hangját. 2010-ben hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála; beteg, 2017-ben visszavonult a színpadtól; Aretha Franklin 2018. augusztus 16-án, 76 éves korában Detroitban hunyt el.