Életrajz - A szavak csodája

1904. július 12-én született Parralban (Chile), nem messze a fővárostól, Santiagótól. Igazi neve Neftali Ricardo Reyes Basoalto.

Apja megözvegyült, és 1906-ban Temucóba költözött, ahol feleségül vette Trinidad Candiát.

A leendő költő hamarosan érdeklődni kezdett az irodalom iránt; apja ellenezte, de Gabriela Mistral, a későbbi Nobel-díjas költő, aki iskolai évei alatt a tanára volt, bátorította.

Első hivatalos írói munkája az "Entusiasmo y perseverancia" (Lelkesedés és kitartás) című cikke volt, amelyet mindössze 13 évesen, a "La Manana" című helyi újságban jelentetett meg. 1920-ban kezdte el használni a Pablo Neruda álnevet publikációihoz, amelyet később jogilag is elismertek.

Neruda mindössze 19 éves volt 1923-ban, amikor megjelentette első könyvét: "Crepuscolario". Már a következő évben jelentős sikert aratott "Húsz szerelmes vers és egy kétségbeesett dal" című művével.

1925-től a "Caballo de bastos" című folyóiratot szerkesztette. 1927-ben diplomáciai pályára lépett: előbb Rangoonban, majd Colombóban (Ceylon) lett konzul.

Pablo Neruda

1930-ban Bataviában feleségül vett egy holland nőt. 1933-ban Buenos Airesben volt konzul, ahol megismerkedett Federico Garcia Lorcával. A következő évben Madridban járt, ahol összebarátkozott Rafael Alberttel. A polgárháború kitörésekor (1936) a köztársaság oldalára állt, és elbocsátották konzuli állásából. Ezután Párizsba ment, ahol a chilei köztársasági menekültek kivándorlásának konzulja lett.

1940-ben Nerudát mexikói konzulnak nevezték ki, ahol megismerkedett Matilde Urrutia-val, akinek megírta "A kapitány verseit". 1945-ben szenátornak választották, és belépett a kommunista pártba.

1949-ben, miután egy ideig bujkált, Gabriel González Videla antikommunista kormánya elől menekülve elmenekült Chiléből, és a Szovjetunióban, Lengyelországban és Magyarországon keresztül utazott.

1951 és 1952 között Olaszországon is átutazott, ahová nem sokkal később visszatért, és Caprin telepedett le. 1955 és 1960 között beutazta Európát, Ázsiát és Latin-Amerikát.

1966-ban személye heves vitát váltott ki a kubai értelmiségiek között az Egyesült Államokba tett utazása miatt.

Pablo Neruda 1971-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. 1973. szeptember 23-án halt meg Santiagóban.

Legfontosabb művei közé tartozik a "Földi tartózkodás", a "Kapitányi versek", a "Száz szerelmes szonett", az "Általános ének", az "Elemi ódák", az "Extravagario", a "Szőlő és szél", a "Joaquin Murieta pompája és halála" című dráma és a "Vallom, hogy éltem" című emlékirat.