Életrajz - A múlt kísértése

Az ügynök halála a kortárs amerikai színház egyik mérföldköve, amelyben tökéletesen keverednek a szívéhez legközelebb álló témák: a családi konfliktus, az egyéni etikai felelősség és a kíméletlen és személytelenítő gazdasági és társadalmi rendszer kritikája. Abszolút mestermű, és szerencsére a kritikusok is elismerték, hogy ez a műszámos díjjal jutalmazták, köztük a rangos Pulitzer-díjjal.

A 20. század történetének egyik alapvető drámaírója, Arthur Miller 1915. október 17-én született Manhattanben (New York), jómódú zsidó családban. Az 1929-es válságot követően nehézségekbe ütközött, dolgoznia kellett, hogy eltartsa magát, és a Michigani Egyetem újságírói iskolájába járt. Nem sokáig tartott, amíg felfedezte igazi hivatását, a színházat, amelyben mindössze huszonegy évesen debütált.Az 1938-as érettségi után ösztöndíjjal drámatanfolyamra járt, és felvételt nyert a Színházi Céh szemináriumába.

Forgatókönyveket írt a rádió számára, és 1944-ben debütált a Broadwayn a "The Man Who Had All the Fortunes" című darabbal, amelyet a kritikusok hízelgő kritikái ellenére mindössze négyszer adtak elő. 1944-ben a "Situation Normal" című regényével, majd 1945-ben a "Focus" című regényével, amely az amerikai társadalomban tapasztalható antiszemitizmusról szólt.

Az 1947-es "They Were All My Children" az első sikeres darab, amelyet 1949-ben azonnal követett a már említett "Death of a Salesman" (alcíme: "Some Private Conversations in Two Acts and a Requiem"), amelyet Amerikában egyfajta nemzeti eseményként ünnepeltek (a Broadwayn 742 előadás). A főszereplő Willy Loman az amerikai sikerálom paradigmája, ésaz önérvényesítés, amely a maga megtévesztő bizonytalanságában mutatkozik meg.

1953. január 22-én a "The Crucible", más néven a "Salemi boszorkányok" került sorra, amely szöveg egy 1692-ben történt "boszorkányüldözés" eseményének felidézésével utal a Mac Carthy szenátor által a kommunista ideológia ellen bevezetett üldözési légkörre (ezt később Miller maga is megtapasztalta).

1955. szeptember 29-én került színre az "Uno sguardo dal ponte" (Egy pillantás a hídról), egy vérfertőző vonatkozású tragédia, amely az Amerikában élő olasz emigránsokat ábrázolja, és amelyet a "Memorie di due Lunedì" (Két hétfő emlékiratai) önéletrajzi szöveggel, az értelmiségi kommunikációképtelenség és magány egyfajta "metaforájával" kombinált.

Ezután alkotói csendben teltek el évek, amelyekben Arthur Miller megélte rövid házasságát - 1956-tól 1960-ig - Marilyn Monroe-val, három felesége közül a másodikkal.

1964-ben "A bukás" egy értelmiségi és egy színésznő ellentmondásos párkapcsolatának élményeit meséli el, egy olyan mű, amelyben mindenki önéletrajzi felhangokat vélt felfedezni, miközben Miller mindig is igyekezett tagadni azokat. 1964-ben "Incidens Vichyben" a nácik által Franciaországban letartóztatott zsidókról szól.

Sok más cím következett, amelyek mindegyike vegyes szerencsével járt: 1973-ban "A világ teremtése és más ügyek"; 1980-ban "Amerikai óra" (a nagy gazdasági világválság alatti amerikai élet freskója); 1982-ben két egyfelvonásos: "Egyfajta szerelmi történet" és "Elegy egy hölgynek"; 1986-ban "Veszély: emlékezet"; 1988-ban "Kétirányú tükör"; 1991-ben "Leereszkedés a hegyről"; 1988-ban "A világválság és más ügyek"; 1991-ben "Leereszkedés a hegyről"; 1988-ban "A világválság és más ügyek".Morgan"; 1992-ben "Az utolsó jenki" és 1994-ben "Törött üveg", ahol ismét a pszichoanalízis, a társadalmi és személyes történelmi drámák összefonódnak az egyéni felelősség finom elítélésével.

Arthur Miller azonban úgy tűnik, sosem szabadult meg teljesen Marilyn szellemétől. 88 évesen visszatért ehhez a gyötrelmes kapcsolathoz egy új darabbal, a Finishing the Picture cíművel, amelynek világpremierjét a chicagói Goodman Színházban mutatták be Robert Falls rendezésében.

A rákbetegségtől szenvedő nagy drámaíró Arthur Miller 2005. február 11-én, 89 éves korában halt meg.