Életrajz - A nevetés eltemet minket

A New York állambeli Newarkban született 1926. március 16-án, igazi neve Joseph Levitch. Rendkívüli mimikával, megnyerő kifejezőkészséggel és nagyszerű komikus látásmóddal megáldva azóta szórakoztatja a közönséget, hogy 1941-ben fejest ugrott a showbizniszbe, miután tizenöt évesen kirúgták az iskolából.

Adottságait kezdettől fogva a pantomim tanulmányozásával finomította. Nem sokkal később már úgy szervezte meg magát, hogy rögzített zenei alapon imitációkat készített. Így debütált a Paramount mozik attrakcióiban, ahol nem sokáig maradt észrevétlen.

A fordulópont egy véletlen folytán következett be 1946-ban. Jerry az Atlantic City-i Club 500-ban dolgozik, ugyanabban a klubban, ahol megismerkedett egy kilenc évvel idősebb, önmagát produkáló énekessel, az akkor még ismeretlen Dean Martinnal. A sors szeszélye folyton azt akarja, hogy együtt legyenek, így véletlenül egyszerre kerülnek a színpadra. Mint a legjobb filmek forgatókönyveiben, így a semmiből jön az egyik legjobbanhíres és legsikeresebb a műsorban.

A siker szélesre tárta karjait a két művész előtt, akik hamarosan a film felé fordultak, ahol 1949-ben debütáltak a "Barátom Irma" című filmben. Szerepet azonban már a harmadik felvételen kaptak, 1951-ben a "Fából faragott katona" című filmben.

Jerry Lewis történelmi értelmezései közül nem lehet nem megemlíteni az 1955-ös "A pikeman unokaöccse" című filmet. A Frank Tashlinnal és magával Martinnal közös sikerek sora után Lewis úgy döntött, hogy egyedül folytatja. A baráti páros utolsó közös filmje a "Hollywood vagy halál" volt 1956-ból, amelyet Tashlin rendezett.

A duó tökéletes párost alkotott, ahogyan a tipikus vállalkozó szellemű, sármos, sportos és magabiztos fiatalember (Martin) és a Lewis által játszott félénk, összetett és esetlen fiú közötti megrázó ellentétet játszották.

Az eklektikus és sokoldalú tehetség, Lewis a televíziózás és a showműsorok mellett a zene és a lemezkészítés felé fordult, és film- és tévéproducer, valamint forgatókönyvíró lett.

Megunva azt a bizonyos klisét, amely kísérti őt, hogy csak egy rendkívüli tehetségű macchietta, hogy bebizonyítsa, hogy mindenben tud színészkedni, leforgatja "A kényes delikvens" című filmet, amelyben a keserű és a kreolos tónusok dominálnak. Mielőtt azonban saját szerzővé válna, még két mulatságos filmben, a "Száraz Balio"-ban és a "Hamupipőkeember"-ben játszik.

A Paramount szupersztár elkötelezett demokrataként kezdett humanitárius irányt venni. 1960-ban készült el első sikeres rendezése, a "Handy Boy", amelyben egy bamba némát alakított, majd a "The Idol of Women" (amelyet az egyik fő művének tartanak), amely egy félénk agglegény története, aki egy nőotthonba zárva él.

Ettől kezdve egyik sikert a másik után aratta, és újra együtt dolgozott Tashlinnal a "Where You Go Is Trouble" című filmben, majd ugyanebben az évben (1963) a Stevenson-regény parodisztikus feldolgozásában, a "The Mad Nights of Dr. Jerryll" című fergeteges filmben.

Lewis az 1960-as években is rendezett filmeket Nagy-Britanniában és Franciaországban, ahol elragadtatott fogadtatásban részesült a Charlie Chaplin előtt tisztelgő 'Scusi dov'è il fronte?' című filmjéért. 1971-ben történt: a színész kilenc évre, főként egészségügyi okokból, visszavonult a színpadtól. Visszatérése az 1979-es 'Welcome Back Picchiatello' című gagparádéval történt.

Drámai vénája újra felbukkan az 1983-as Martin Scorsese rendezte "Király egy éjszakára" című filmben, ahol önmagát alakítja egy tragikus felhangú cselekményben, amelynek célja a valóság és a szórakoztatás világa közötti határok feltárása, valamint a személyiségkultusz, amelyet ez utóbbi elkerülhetetlenül magával hoz.

Később szerepelt egy másik, az amerikai társadalomról szóló erőszakos szatírában, a Qua la mano picchiatello címűben. 1995-ben a Funny Bonesban játszott egyelőre utoljára tapsikolót.

Jerry Lewis valójában az amerikai és a zsidó komikus hagyományok keveredését képviseli, elsősorban a jiddis hagyomány egyik kanonikus figurájának, a Schlemielnek, azaz a tipikus, szerencsétlenségtől kísértett egyénnek az átformálásának köszönhetően.

Az 56. Velencei Filmfesztiválon elnyerte az életművéért járó Arany Oroszlánt.

91 éves korában, 2017. augusztus 20-án hunyt el Las Vegasban.