Életrajz - Természetes intelligencia

Alan Mathison Turing úgy vonult be a történelembe, mint a számítógépes logika tanulmányozásának egyik úttörője, és mint az elsők egyike, aki érdeklődést tanúsított a számítógépes logika témája iránt. mesterséges intelligencia 1912. június 23-án született Londonban, és ő ihlette a számítástechnika területén ma általánosan használt kifejezéseket, mint például a "Turing-gép" és a "Turing-teszt".

Pontosabban azt lehet mondani, hogy matematikusként az algoritmus fogalmát alkalmazta a digitális számítógépekre, és a gépek és a természet közötti kapcsolatra vonatkozó kutatásai megteremtették a mesterséges intelligencia területét.

Kizárólag a matematika és a természettudományok iránt érdeklődött, és 1931-ben matematikusként kezdte pályafutását a Cambridge-i Egyetem King's College-ban.

Az iskolában nem volt túl sikeres, tekintve, hogy hajlamos volt csak olyan dolgokba elmélyedni, amelyek igazán érdekelték. Egyedül a nála láthatóan sokkal ígéretesebb és sokkal szisztematikusabb Christopher Morcommal való nagy barátsága tette lehetővé, hogy elkezdje egyetemi pályafutását: barátja azonban sajnos két évvel a találkozásuk után tuberkulózisban meghalt. De a jel, hogyamit barátja lelkében hagyott, mély és jelentős volt, ami arra késztette Turingot, hogy megtalálja magában az elhatározást, hogy folytassa tanulmányait és kutatásait.

Sokat köszönhetünk tehát Morcomnak, ha figyelembe vesszük, hogy erkölcsi támogatásának és bátorításának köszönhetően egy olyan nagyszerű elmét, mint Turing, arra késztetett, hogy kibontakoztassa hatalmas lehetőségeit. Csak egy példát említek: Turing öt évvel Gödel előtt jött rá, hogy a matematika axiómái nem lehetnek teljesek, ami megkérdőjelezte azt a hiedelmet, hogy a matematika, amint tökéletesen racionális tudomány, idegen volt mindenfajta kritikától.

Turing számára azonban egy igazán ijesztő feladat adódott: képesnek kellett lennie arra, hogy bebizonyítsa, van-e mód annak megállapítására, hogy egy bizonyos tétel helyes-e. Ha ez lehetséges lenne, akkor az egész matematika egyszerű számításra redukálható lenne. Turing, szokásához híven, nem szokványos világgal közelítette meg ezt a problémát, a műveleteket redukálva aA matematika alapvető alkotóelemeire. Olyan egyszerű műveletek, amelyeket egy gép is el tudna végezni.

A Princeton Egyetemre költözve tehát a nagy matematikus elkezdett foglalkozni azzal, amit később "Turing-gépként" definiáltak, amely más szóval nem jelent mást, mint a modern számítógép primitív és őseredeti "prototípusát". Turing zseniális intuíciója az volt, hogy a gépnek adandó utasítást más egyszerű utasítások sorozatára "bontotta",abban a hitben, hogy minden problémára ki lehet fejleszteni egy algoritmust - ez a folyamat nem különbözik attól, amivel a mai programozóknak szembe kell nézniük.

A második világháború alatt Turing matematikai képességeit a brit "Department of Communications" szolgálatába állította, hogy megfejtse a német kommunikációban használt kódokat, ami különösen nehéz feladat volt, mivel a németek kifejlesztettek egy "Enigma" nevű számítógép-típust, amely képes volt folyamatosan változó kódot generálni. Ez idő alatt a"Department of Communications", Turing és társai egy "Colossus" nevű műszerrel dolgoztak, amely gyorsan és hatékonyan megfejtette az "Enigma" segítségével létrehozott német kódokat. Lényegében szervomotorok és fém kombinációja volt, de ez volt az első lépés a digitális számítógép felé.

A háborús erőfeszítésekhez való alapvető hozzájárulása után a háború után a National Physical Laboratory (NPL) munkatársa maradt, és folytatta a kutatásokat a digitális számítógépek területén. Dolgozott az "Automatic Computing Engine" (ACE) kifejlesztésén, amely az egyik első kísérlet volt egy valódi digitális számítógép létrehozására. Ebben az időszakban kezdte el vizsgálni a számítógépek és az emberi élet közötti kapcsolatot.Írt egy cikket "Intelligens gépek" címmel, amelyet később, 1969-ben publikáltak. Ez volt az egyik első alkalom, amikor a "mesterséges intelligencia" fogalmát bemutatták. Turing ugyanis azon a véleményen volt, hogy olyan gépeket lehet létrehozni, amelyek képesek szimulálni az emberi agyi folyamatokat, amit az a meggyőződés támogatott, hogy elméletileg semmi olyan nincs, amit egy agyata mesterséges nem képes, akárcsak az emberi (ebben segítettek a humanoid "szimulákrák" reprodukálásában elért eredmények, a kamera vagy a magnetofon, illetve a szem és a hang "protéziseit" erősítő "protézisek").

Turing, röviden szólva, azon a véleményen volt, hogy az emberi agy mintáit követve el lehet érni egy valóban mesterséges intelligencia kiméráját. 1950-ben írt egy cikket, amelyben leírta a ma már "Turing-tesztként" ismert tesztet. Ez a teszt, egyfajta mentális kísérlet (mivel Turing írása idején még nem léteztek olyan eszközök, amelyek segítségévelmegvalósítása), egy szobába zárt ember, aki anélkül, hogy tudna a beszélgetőpartneréről, egy másik emberrel és egy intelligens géppel folytat párbeszédet. Ha a szóban forgó személy nem tudná megkülönböztetni az egyiket a másiktól, akkor azt mondhatnánk, hogy a gép valamilyen módon intelligens.

Turing még az "Automatic Computing Engine" befejezése előtt elhagyta a National Physical Laboratory-t, és a Manchesteri Egyetemre költözött, ahol a Manchester Automatic Digital Machine-en (MADAM) dolgozott, azzal a nem is olyan titkos álmával, hogy végre megvalósuljon a mesterséges intelligencia kimérája.

A rendkívül meggyötört személyiség (a rendkívül kellemetlenül megélt homoszexualitás miatt is), ezernyi ellentmondással, hihetetlen furcsaságokra és bizarrságokra képes Turing 1954. június 7-én, mindössze 40 évesen öngyilkosság áldozata lett.

Hatvan évvel a halála után kerül a mozikba a "The Imitation Game" című életrajzi film, amely Alan Turing életét meséli el, és azt, hogyan tervezte meg a nácik titkos kódjainak megfejtésére szolgáló rendszert a második világháború alatt.