Életrajz - Knight of Music

Roman Vlad zeneszerző, zongoraművész és zenetudós, mély és széles műveltségű ember, 1919. december 29-én született Romániában, Cernautiban (a mai Cernovtzy, ma Ukrajnában). Mielőtt elhagyta volna szülővárosát, zongoradiplomát szerzett a konzervatóriumban, 1938-ban Rómába költözött, 1951-ben pedig megkapta az olasz állampolgárságot.

A Római Egyetemen tanult, és 1942-ben Alfredo Casella szakirányú kurzusát követve az Accademia Nazionale di Santa Cecilia-n. A "Sinfonietta" című művét 1942-ben ENESCU-díjjal tüntették ki.

A háború utáni időszakban Roman Vlad, miközben koncertező és zeneszerzői tevékenységét folytatta, esszéistaként és előadóként is hírnevet szerzett magának Olaszországban, valamint Németországban, Franciaországban, mindkét amerikai kontinensen, Japánban és Angliában, ahol 1954-ben és 1955-ben a Dartington Hall-i nyári zeneiskolában tanított.

Az Accademia Filarmonica Romana művészeti igazgatója 1955 és 1958 között, majd 1966 és 1969 között, valamint az "Enciclopedia dello Spettacolo" zenei részlegének társigazgatója (1958-62).

Emellett elnöke volt az Olasz Kortárs Zenei Társaságnak (1960), a RAI Harmadik Programjának tanácsadója és munkatársa, 1964-ben a firenzei Maggio Musicale, majd 1968-72-ben a firenzei Teatro Comunale művészeti igazgatója.

1974-ben a dublini National University of Ireland a zenei tudományok doktora címet adományozta neki. 1973-tól 1992-ig a Società Aquilana dei Concerti elnöke, majd a római Teatro dell'Opera felügyelője volt.

1967 óta a Nuova Rivista Musicale Italiana társigazgatója, 1973-tól 1989-ig pedig a torinói Orchestra Sinfonica della Radio-Televisione Italiana művészeti vezetője volt.

1980-tól 1982-ig, majd két egymást követő ciklusban, 1990-től 1994-ig a C.I.S.A.C. (Confédération Internationale des Auteurs et Compositeurs) elnöke volt. Ma is tagja a C.I.S.A.C. igazgatótanácsának.

Tagja volt az Accademia Nazionale di Santa Cecilia intézőbizottságának, valamint művészeti tanácsadója a Ravennai Fesztiválnak, a Settembre Musica Fesztiválnak és a Ravellói Zenei Fesztiválnak. 1994-ben az Accademia Filarmonica Romana elnökévé nevezték ki.

Roman Vlad azonban elképesztő ember is volt, és nem korlátozta magát többé-kevésbé tekintélyes tisztségek betöltésére: természetesen a zenetörténet és a legfontosabb zeneszerzők életrajzának alapos ismerője volt, de önállóan is jelentős művészi teljesítményt nyújtott. Színházi, szimfonikus és kamaraműveket írt, köztük a nemrégiben megjelent "Öt elégiát szövegekről".bibliai", a "Varied Melody" és a "The Japanese Seasons, 24 Haiku" című gyönyörű ciklus (mind az 1990-es években írt művek).

Színpadi és filmzenét is komponált, többek között René Clair híres mesterművének, Az ördög szépének filmzenéjét (1950-ben elnyerte a Nastro d'Argento díjat is filmzenei kompozícióiért).

Az olasz tévénézők különösen emlékeznek rá, amikor 1962-ben a RAI számára a század talán legnagyobb zongoraművésze, Arturo Benedetti Michelangeli bresciai zongoraművész által készített felvételek ciklusának hozzáértő - és bizonyos szempontból megható - bemutatását tartotta: valódi leckék, amelyek egész seregnyi embernek segítettek a zene világához közelíteni és megérteni a művészetet.a billentyűzet mestere.

Roman Vlad fontos tényirodalmi művek szerzője is volt, többek között az immár történelmi jelentőségű "A dodekafónia története" (1958-ban jelent meg), amelyet nem sokkal később két fontos életrajz követett a zene két óriásáról: "Stravinsky" és "Dallapiccola". Ugyancsak nagyon szép és fontos esszéket írt az 1980-as években: "A zene megértése" és "Bevezetés a zenei civilizációba".

1991-ben a belga Koninlijke Academie voor Wetenschappen, Letteren en Schone Kunsten tagjává választották. 1991-ben megkapta a francia Académie des Arts et des Lettres Commandeur des Art et des Lettres rangját. 1987-től 1993 nyaráig a S.I.A.E. (Olasz Írók és Könyvkiadók Társasága) elnöke volt, amelynek később rendkívüli biztosává nevezték ki,pozíciót 1994 elejétől 1996 januárjáig töltötte be.

Rómában halt meg 93 éves korában, 2013. szeptember 21-én.