Életrajz - Egy lisszaboni történet

• José Saramago alapvető bibliográfiája

José de Sousa Saramago 1922. november 16-án született a portugáliai Azinhagában. Fiatalon Lisszabonba költözött családjával, majd anyagi nehézségek miatt félbehagyta egyetemi tanulmányait, és a legkülönfélébb munkákból tartotta fenn magát. Dolgozott kovácsként, rajzolóként, korrektorként, fordítóként, újságíróként, mígnem állandóan a könyvkiadás területén helyezkedett el, tizenkét évig szerkesztőként dolgozott.irodalmi és termelési.

Első regénye, az 1947-ben megjelent "A bűn földje" nem aratott nagy sikert Salazar diktátor obskurantizmusának Portugáliájában, aki ellen Saramago soha nem hagyta abba a harcot, amit újságírói írásainak szisztematikus cenzúrázásával viszonozott. 1959-ben csatlakozott a Portugál Kommunista Párthoz, amely rejtőzködve működött, mindig elkerülve a hírhedt buktatók és csapdák csapdáit.A Pide, a rendszer politikai rendőrségének. Hangsúlyozni kell, hogy az író életének és munkásságának megértéséhez nem lehet figyelmen kívül hagyni azt az állandó politikai elkötelezettséget, amelyet minden tevékenysége során tanúsított.

Az 1960-as években a "Seara Nova" című folyóirat új kiadásában az ország egyik legnépszerűbb kritikusa lett, '66-ban pedig megjelentette első verseskötetét "A lehetséges versek" címmel. Ezután, mint említettük, tizenkét évig egy kiadó irodalmi és termelési igazgatója lett, 1972-től 1973-ig pedig a "Diario de Lisboa" című napilap kulturális és szerkesztőségi mellékletének szerkesztője volt, amígaz ún. Szegfű forradalom 1974-ben, José Saramago Egy képzési időszakon ment keresztül, és verseket ("Valószínűleg vidámság", 1970), krónikákat ("Erről és a másik világról", 1971; "Az utazó poggyásza", 1973; "A DL véleményei", 1974) színdarabokat, novellákat és regényeket publikált. A második Saramago (75-ben a "Diario de Noticias" című újság helyettes szerkesztője, majd főállású író), a portugál szépirodalmat megszabadította a bonyolultan összetettkorábbi és elindított egy posztforradalmi nemzedéket.

1977-ben az író José Saramago Megjelent a "Manual of Painting and Calligraphy" című hosszú és fontos regénye, majd 1980-ban az "A Land Called Alentejo", amely Portugália legkeletibb régiójának lakossági lázadásáról szólt. 1982-ben azonban a "Memoriale del Convento" című regényével végre elérte a várva várt sikert.

Hat év alatt három lenyűgöző műve jelent meg (az Emlékmű mellett "Riccardo Reis halálának éve" és "A kő tutaj"), és számos díjat nyert.

A kilencvenes években a "Lisszabon ostroma" és a "Jézus evangéliuma", majd a "Vakság" című művekkel szentesítette őt a nemzetközi színtéren. De az autodidakta és hangtalan Saramago a szalazarizmus földjén soha nem hagyta magát a hírnév csábításának, megőrizve a közvetlenséget, amely gyakran távolságtartássá tud válni. Kevésbé sikeres az esszéista, kolumnista ésutazó, valószínűleg a kényszerű szükségletek eredménye, nem utolsósorban azért, hogy nevét életben tartsa a kortárs irodalmi életben. 1998-ban - különösen a Vatikán részéről nagy port kavarva - megkapta az irodalmi Nobel-díjat.

José Saramago 2010. június 18-án hunyt el a Kanári-szigeteken, Lanzarotén, Tíasban található lakóhelyén.

José Saramago alapvető bibliográfiája

• Esszé a tisztánlátásról
• Minden név
• Vakság
• Az evangélium Jézus szerint,
• Lisszabon ostromának története
• A kő tutaj
• Ricardo Reis halálának éve
• Convent Memorial
• Blimunda
• A festészet és kalligráfia kézikönyve
• Az 1993-as év
• Assisi Ferenc második élete (színház)
• A halál közbeesése, 2005
• A kis emlékek, 2006
• Az elefánt utazása, 2008
• Cain, 2009
• Skylight, 2011
• Halberds Halberds, 2014