Életrajz - Menekülés Hollywoodból

A lázadó zseni az 1980-as évek vége óta a sikeres amerikai független filmművészet szimbólumává és a melegkultúra egyik jelképévé vált. Gus Van Sant egy utazó ügynök fiaként 1952. július 24-én született a Kentucky állambeli Louisville-ben, és vándorló gyermekkorát szüleivel töltötte.

Főiskolai évei alatt felfedezte a festészet iránti hivatását, de a filmkészítés felé is közeledett, mert vonzotta a hetedik művészet nyújtotta végtelen lehetőség. A vászonra festett munkái mellett Super 8-as rövidfilmeket is kezdett forgatni.

Végül az avantgárd művészeti iskolában, a Rhode Island School of Designban képezte magát, ahol érdeklődése a kísérleti filmtechnikák iránt alakult ki, amit soha nem hagyott el. A diploma megszerzése után Van Sant több 16 mm-es rövidfilmet készített, majd később Hollywoodba költözött, ahol közreműködött néhány emlékezetes filmben, amelyeket Ken Shapiro rendezett. A munkája soránLos Angelesben maradt, és a feltörekvő sztárok és bukott drogfüggők marginális világát járta, de még mindig volt lehetősége saját munkáit fejleszteni, mint például az "Alice Hollywoodban" (1981), egy 16 mm-es középhosszú film. Ebben a szakaszban vált egyfajta ikonná a független filmesek számára.

Manhattanbe költözött, ahol néhány reklámfilmet készített, majd végleg letelepedett az oregoni Portlandben, amely évek óta munkájának és életének otthona. Portlandben Gus Van Sant továbbra is filmeket, reklámfilmeket és videoklipeket rendez, de emellett filmet tanít az Oregon Art Institute-ban, miközben régi szenvedélyének, a festészetnek szenteli magát. Az 1980-as évektől kezdve Gus Van Sant független produkcióibanSant, mint például a William Burroughs novellája alapján készült "The Discipline of DE" (1978) vagy az "Five Ways to Kill Yourself" (1986), világszerte számos díjat nyert.

1985-ben forgatta első nagyjátékfilmjét, a Mala Noche-t, amelyet a kritikusok azonnal elismeréssel fogadtak. A teljesen saját gyártású film egy italboltos és egy mexikói származású bevándorló szerelmi története, és máris számos, a szerző szívéhez közel álló és költészetének alapját képező témát mutat be: a földalatti romantikát és a nyílt, de visszafogott homoszexualitást.

1989-ben Van Sant elkészítette a "Drugstore Cowboy"-t, Matt Dillon főszereplésével és William Burroughs (az ő és a "beat-generáció" mítosza) rendkívüli részvételével, egy drogfüggő pap szerepében. A filmet az amerikai kritika lelkesen fogadta, és lehetővé tette Van Sant számára, hogy belépjen a hollywoodi gyártási ciklusba. Ez új fordulópontot jelentett.Mindenesetre nem lehet nem megemlíteni azoknak az éveknek egy filmjelenségét: a "Szépek és átkozottak" című filmet, Shakespeare "IV. Henrikjének" posztmodern újraértelmezését, amelynek főszereplője a tragikusan fiatalon elhunyt csodagyerek, River Phoenix volt (akit egy drogkoktél végzett vele).

A bájos és szerencsétlen Phoenix egy drogfüggő, narkolepsziás fiút alakít, aki az utcán éli álmait és hallucinációit, elveszett édesanyját keresve. Reményt talál Scott (Keanu Reeves), a város legelőkelőbb családjának ivadékában, aki apafigurájával dacolva a nyomornegyedbe vetette magát. Prostitúció, kicsapongás és találkozások között...szerelem, a két szereplő közül csak az egyik találhat vissza a "normalitásba", ha elárulja a másikat.

Egy másik nagy próbatétel a "Cowgirls: Az új szex" (1993, Uma Thurman főszereplésével: a szokásos rendezés mellett Van Sant írta a forgatókönyvet, a vágást és a produkciót is). Ez talán filmográfiájának csúcspontja. Fáradságos kísérletezés, rendkívül vizionárius alkotás, akár egy western az évezred végén, a Mostra kritikusai azonban brutálisan lehúzták.jelentős gyártási problémákkal küszködött, ezért a rendező maga vágta újra a semmiből, és ez a végleges változat sem volt szerencsésebb.

Két évvel később a To Die For (Meghalni) című vígjátékon volt a sor, amely egy fiatal pszichopata ambícióiról szól, egy feltörekvő vidéki újságíróról, aki bármit hajlandó megtenni, hogy a televízióban érvényesüljön. Ő Nicole Kidman, aki nagyszerűen alakítja atonálisan a tévéfilmes femme fatale-t, a tompa eszű és elszánt bimbit. Buck Henry forgatókönyve alapján készült a film, amely nem hagy ki semmit arendezői és vágói tempóját, nem hagyja ki célját, a szórakoztató társadalom kritikáját. Kis szerep az amerikai mozi másik outsiderének, David Cronenbergnek a bérgyilkos szerepében.

Másrészt Gus Van Sant számára a túlzás sosem túlzás, hanem a kortárs (amerikai, mondanom sem kell) kultúra ellenpólusa, annak rejtett, de ugyanakkor a szemfülesek számára jól látható oldala. Szereplői nem hősök és nem túlélők, hanem csupán a társadalom melléktermékei, mindig rosszul formált és besorolhatatlanok. A "Will Hunting, Rebel Genius" (1998, Robin Williamsszel ésBen Affleck) Matt Damon valóban egy abszolút ellenőrizhetetlen és túlzó zseni, a körülöttünk lévő apparátusok által kiváltott bizonyos deformációk kézzelfogható formája.

Ehelyett a mester Hitchcock "Psycho" című filmjének (papíron sikertelen) filológiai remake-projektje (1998, Anne Heche főszereplésével) meglepő és teljes mértékben szerzői eredményt hozott. Minden további munkája figyelemre méltó: emlékezzünk a "Forrester felfedezése" (2001, Sean Connery és F. Murray Abraham főszereplésével) és az "Elefánt" (2003) című filmre. Ez utóbbi, a 2003-as cannes-i filmfesztivál győztese, aa független gyártáshoz való visszatérést jelképezi a szimbolikus "Hollywoodból való menekülés" érdekében.

2009 januárjában Oscar-díjra jelölték a legjobb rendezőnek a Milk című életrajzi filmért, amely Harvey Milk, az 1978-ban meggyilkolt első nyíltan meleg városi tanácsos életéről szól. A film összesen nyolc Oscar-jelölést kapott: két szobrocskát nyert, a legjobb színész (Sean Penn) és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában.