Andy Warhol életrajza
Tartalomjegyzék
Életrajz - Egy mítosz banalitásai
- Az első kiállítások
- Az 1960-as évek
- Művészeti együttműködések
- A támadás
- Az 1970-es évek
- Az 1980-as évek
- Halál
- Andy Warhol művei
Andy Warhol, akit saját jogán századának egyik legnagyobb művészzsenijének tartanak, 1928. augusztus 6-án született Pittsburghben (Pennsylvania): ruszin nemzetiségű szlovák bevándorlók fiaként, igazi neve Andrew Warhola. 1945 és 1949 között szülővárosában, a Carnegie Institute of Technology-ban tanult. Ezután New Yorkba költözött, ahol reklámgrafikusként dolgozott több magazinnak:"Vogue", "Harper's Bazar", "Glamour". Dolgozott kirakatrendezőként is, és elkészítette első reklámjait az I. Miller cipőgyárnak.
Az első kiállítások
1952-ben tartotta első önálló kiállítását a New York-i Hugo Galériában. Színpadképeket is tervezett. 1956-ban a Bodley Galériában állított ki néhány rajzot, és a Madison Avenue-n mutatta be Aranycipőjét. Ezután Európába és Ázsiába utazott.
Az 1960-as évek
Warhol 1960 körül kezdte el készíteni első festményeit képregények és reklámképek alapján. Dick Tracy, Popeye, Superman és az első Coca Cola palackok jelentek meg munkáin.
Lásd még: Erminio Macario életrajza1962-ben kezdte el használni a szitanyomásban használt nyomdatechnikát, és a kor "ikonikus szimbólumai" címre méltó hétköznapi képek, többek között leveses dobozok reprodukálása felé fordította figyelmét. Feszültséggel teli témákkal is foglalkozott, mint például az Autóbaleset és az Elektromos szék. "Semleges" és banális stílusából született az ún.Pop-art.
Lásd még: Nagy Károly életrajzaAhogy Francesco Morante írja:
Művészete a moziból, a képregényekből, a reklámokból merít, minden esztétikai választás nélkül, hanem a legismertebb és legszimbolikusabb képek puszta rögzítéseként. És Warhol egész életműve szinte az amerikai tömegkultúra szimbolikus képeinek katalógusaként jelenik meg: Marilyn Monroe arcától az összetéveszthetetlen Coca Cola palackokig, a dollárjelektől amosószer konzervek, és így tovább. Ezekben a művekben nincs esztétikai választás, de a tömegtársadalommal szembeni polemikus szándék sem: pusztán dokumentálják azt, ami azzá a vizuális univerzummá vált, amelyben a mai "képi társadalomnak" nevezett világ mozog. Minden más megfontolás csak következetes és értelmező, különösen az európai kritikusok részéről, akik ezekben a művekbena társadalomban burjánzó giccs tudatosságát látja, még akkor is, ha ez - maga Warhol szerint - teljesen idegennek tűnik a szándékától.A következő években úgy döntött, hogy egy szélesebb körű projektet fogalmaz meg, és a tömeges kreatív avantgárd vállalkozójaként ajánlja magát. E célból megalapította a "Factory"-t, amely egyfajta kollektív munka műhelyének tekinthető. Megkezdődött a munkakapcsolat Leo Castellivel.
1963-ban kezdett a filmművészetnek szentelni magát, és két játékfilmet készített: "Sleep" és "Empire" (1964). 1964-ben a párizsi Galerie Sonnabendben és a New York-i Leo Castelli's-ben állított ki. A New York-i világkiállítás amerikai pavilonja számára elkészítette a "Thirteen Most Wanted Men" című filmet. A következő évben a philadelphiai Institute of Contemporary Artban állított ki.
Művészeti együttműködések
Miután kudarcot vallott azzal a kísérletével, hogy La Monte Younggal és Walter de Mariával (a korszak két leghíresebb avantgárd zeneszerzőjével) zenekart alapítson, 1967-ben csatlakozott a rockegyütteshez, a The Velvet Underground (Lou Reed), amelynek első lemezét ő finanszírozta. Még a jól ismert lemezborító is az övé, egy egyszerű sárga banán fehér alapon.
A támadás
1968-ban a gyáron belül a halálát kockáztatta egy őrült nő, bizonyos Valerie Solanas, az S.C.U.M. (a férfiak kiiktatását célzó társaság) egyetlen tagja támadása miatt. Kiállított a stockholmi Moderna Museet-ben. Kiadta az "A: egy regény" című regényét, és Paul Morissey-vel közösen készítette első filmjét. Ez volt a "Flash", amelyet 1970-ben a "Trash", 1972-ben pedig a "Heat" követett. 1972-ben pedig a "Heat".
Az 1970-es évek
1969-ben megalapította az "Interview" című magazint, amelynek témáit a moziról a divatra, a művészetre, a kultúrára és a világi életre terjesztette ki. Ettől kezdve 1972-ig portrékat készített, megrendelésre és nem. 1975-ben könyvet is írt: "The Philosophy of Andy Warhol (From A to B and Back)", amely 1975-ben jelent meg.
Andy Warhol fényképezte Oliviero Toscani 1975-ben (a Polaroid számára)
A következő évben Stuttgartban, Düsseldorfban, Münchenben, Berlinben és Bécsben állított ki. 1978-ban Zürichben. 1979-ben a New York-i Whitney Múzeumban kiállítást rendezett portrékból. Warhol " címmel Andy Warhol A 70-es évek portréi".
Az 1980-as évek
1980-ban Andy Warhol televíziójának producere lett. 1982-ben Kasselben jelen volt a Documenta 5 kiállításon. 1983-ban a Clevelandi Természettudományi Múzeumban állított ki, és megbízást kapott egy emlékplakát elkészítésére a Brooklyn híd századik évfordulójára. 1986-ban Lenin-portréknak és néhány önarcképnek szentelte magát. Az utóbbi években a nagy mesterek műveinek újragondolásával is foglalkozik.Reneszánsz: Paolo Uccello, Piero della Francesca, és mindenekelőtt Leonardo da Vinci, akitől az "Utolsó vacsora" ciklust merítette. Francesco Clementével és Jean-Michel Basquiat-val, a New York-i művészeti élet "átkozottjával" is számos többkezes alkotást készített.
Halál
Andy Warhol 1987. február 22-én New Yorkban halt meg egy egyszerű sebészeti műtét során.
1988 tavaszán a Sotheby's árverésén 10 000 tulajdonát képező tárgyat bocsátottak árverésre, hogy finanszírozni tudják az Andy Warhol Alapítványt a Vizuális Művészetekért. 1989-ben a New York-i Museum of Modern Art nagyszabású retrospektív kiállítást szentelt neki.
Andy Warhol művei
Az alábbiakban az amerikai művész pályafutásának néhány legjelentősebb alkotását mutatjuk be, amelyeket külön-külön, dedikált cikkekben is megvizsgáltunk.
- Arany Marilyn Monroe (1962)
- Marilyn Diptichon (Marilyn Diptichon, 1962)
- Csináld magad (tájkép) (1962)
- 192 egydolláros bankjegy (1962)
- Nagy Campbell leveses doboz, 19 cent (1962)
- 100 konzervdoboz (1962)
- Triple Elvis (1962)
- Liz (1963)
- Marilyn (1967)