Életrajz - A tökéletesség keresése

Az 1882. június 17-én az oroszországi Oranienbaumban született Igor Sztravinszkij, bár kora gyermekkorától kezdve kapcsolatban élt a zenével, a csodagyerek ellentéte volt, és csak húszéves korában, amikor már régen joghallgató lett, közeledett a zeneszerzéshez. Nyikolaj Rimszkij-Korszakov vezette be a zeneszerzés rejtelmeibe, aki egészen saját haláláig, a 20. században bekövetkezett haláláig irányította.1908.

Ezekben az években az ifjú Igor olyan fontos műveket szült, mint a Feux d'artifice vagy a Scherzo Fantastique, amelyekkel megfizetett mestere rendkívüli hangszerelési képességeiért. E két művet hallgatva a fiatal zeneszerzőt Szergej Diagilev, az 1909-től Párizst lázba hozó Ballets Russes lelke ismerte meg. Ha elsőre Stravisnky aChopin zenéjének csak a Les Sylphides (A Szilfidák) hangszerelőjeként dolgozik, de hamarosan (1910-ben) alkalma nyílik egy saját művet bemutatni: ez a mű a "Tűzmadár", és a közönség tombol. Ez egy új korszak hajnala?

Az ezt követő debütáló Petruska (1911), a balerina, Petruska és a mór közötti szerelem és vérszerelem pompás orosz meséje alapján úgy tűnik, hogy az orosz és a francia közötti házasságnak tartósnak kell lennie. 1913-ban azonban a következő kompozíció az a "sacre du printemps" lesz, amely nem titkoltan kettéosztja a francia közvéleményt: Bernard kommentárja kitűnőDeyries kijelentése Igor Stravinsky nem csak lapoz a zenetörténetben: szét is tépi azt. "Strawinsky később maga is kijelentette:

Ami ezután történik, az jól ismert történelem, és túl sok időt pazarolnánk az összes lépés elbeszélésére: nincsenek félmegoldások, hogy leírjuk - mindenekelőtt - ennek a figurának a sokoldalúságát, aki képes az Apollo Musagete neoklasszicizmusától a Canticum Sacrum ad honorem Sancti Marci dodekafonikus kísérleteiig eljutni, aki képes annyi mindent komponálni az orosz közösség számára...nizzai (az Ave Maria, a Pater Noster, a Credo, mind-mind szinte palesztinai egyszerűséggel és világossággal átitatott) éppúgy, mint a Barnum Cirkusz elefántjai (a "Cirkuszi Polka").

Operatermése alapvető, eklektikus és heterogén, tele van olyan remekművekkel, mint a "la carriera di un libertino", a "Persephone", az "Oedipus rex", vagy a balettek, szimfóniák, kamaraművek... Nem utolsósorban a jazz felé kacsintása vezetett a nagyon híres Ébenfa-koncert komponálásához, klarinétra és zenekarra. Másrészt ez aAz eklektikusság és a sokoldalúság már a Chroniques de ma vie című művéből, egyfajta anekdotákban megfogalmazott önéletrajzból is kitűnik, amelyet maga Strawinsky nyomtat 1936-ban.

Nem szabad megfeledkeznünk egy érdekes tényről, amely sok tekintetben társfelelős a nagy zeneszerző hírnevéért: a Columbia Records által adott lehetőség, hogy számos felvételt készítsen, amióta Strawinsky 1941-ben (a háború kitörése után) végleg az USA-ban telepedett le. A zenéjének a zeneszerző által vezényelt felvételeinek gazdagsága ma már számunkra egy olyanfelbecsülhetetlen értékű kincs, irányadó zenéje, amely gyakran - a partitúrával foglalkozók számára - nem tárul fel olyan gyorsan. Másrészt Strawinsky hírneve minden bizonnyal elválaszthatatlanul összefonódik a "Kamaszok tánca" (a Sacre du printemps-ből) megjelenésével a "Fantázia" című Disney-film egyik igen híres epizódjában.

Strawinsky azonban nem volt túl pozitív emlékű erről az élményről, ha figyelembe vesszük, amit egy 1960-as években készült interjúban elmesélt, ami szintén jelzi a mindig ironikus szellemiségét: ' 1937-ben vagy '38-ban Disney megkért, hogy használjam fel a darabot egy rajzfilmhez. (...) azzal a szelíd figyelmeztetéssel, hogy a zenét továbbra is használni fogják. - mivel Oroszországban adták ki, az Egyesült Államokban nem volt szerzői jogvédett - (...) de 5000 dollárt ajánlottak, amit kénytelen voltam elfogadni - bár egy tucat közvetítő miatt csak 1200 dollárt kaptam. (...) Amikor láttam a filmet, valaki felajánlotta nekem a filmzenét, hogy kövessem, és - amikor mondtam, hogy van saját példányom - azt mondták, hogy "de az egészet megváltoztatták!" - és valóban így volt! A darabok sorrendjét megváltoztatták, a legnehezebbeket kihúzták, és az egészet nem segítette a valóban pocsék karmesteri munka. A vizuális oldalról nem nyilatkozom. (...) de a film zenei nézőpontja veszélyes félreértésekkel járt (...)".

És végül egy kis megjegyzés a technikai oldalról: egy zenész szemével nézve Sztravinszkij műve valami hihetetlen, ami annak köszönhető, hogy mindig is élt a zeneszerző fejében, aki egész életében folyamatosan retusálta kompozícióinak részleteit, keresve a formai tökéletességet, amit soha nem sikerült megtalálnia, talán mert már régen a zsebében volt.

Igor Stravinsky 1971. április 6-án, 88 éves korában szívrohamban halt meg New York-i lakásában.