Életrajz - A Maghreb a Világoldalakon

Tahar Ben Jelloun az egyik legismertebb marokkói író Európában. 1944. december 1-jén született Fèzben, ahol ifjúkorát töltötte. Hamarosan azonban előbb Tangerbe költözött, ahol francia gimnáziumba járt, majd Rabatba. Ott beiratkozott a Mohammed V. egyetemre, ahol filozófia szakon diplomázott.

Az 1960-as évek elején Ben Jelloun írói pályafutását kezdte, és ebben az időszakban aktívan részt vett a "Souffles" című folyóirat megírásában, amely Észak-Afrika egyik legfontosabb irodalmi mozgalmává vált. Megismerkedett a kor egyik legjelentősebb alakjával, Abdellatif Laâbival, az újságíróval és a "Souffles" alapítójával, akitől számtalan tanulságot merített ésamellyel új elméleteket és programokat dolgoz ki.

Ugyanekkor fejezte be első verseskötetét "Hommes sous linceul de silence" címmel, amely 1971-ben jelent meg.

A filozófia szak elvégzése után Franciaországba költözött, ahol a párizsi egyetemre járt. Itt szerezte meg doktori címét, ahol az észak-afrikai bevándorlók franciaországi szexualitásáról készített tanulmányt, amelyből az 1970-es évek második felében két fontos szöveg született: "La Plus haute des solitudes" és "La Reclusion solitaire". E két művébenMegáll, hogy elemezze a Franciaországban élő maghrebi emigránsok helyzetét, akik azzal a szándékkal menekültek el hazájukból, hogy megváltoztassák életüket és javítsák társadalmi helyzetüket, de a korábbi urak új rabszolgáivá váltak.

Fokozatosan kezd hallatszani a hangja, de e szavak visszhangja két nagy műve, a "L'Enfant de sable" és a "La Nuit sacrée" megjelenésével válik egyre intenzívebbé és áthatóbbá, ez utóbbi Goncourt-díjat nyert, ami nemzetközi hírű íróvá tette. Azóta szövegei egyre szaporodnak, miközben az irodalmi műfaj, amelyben a "L'Enfant de sable" és a "La Nuit sacrée" megjelenik, egyre nagyobb teret nyer.idővel diverzifikálódott.

Novellákat, verseket, színdarabokat és esszéket írt, és minden művébe sikerült újító elemeket vinnie, tekintettel arra a hagyományra, amelyre ő maga is tekintett, ugyanakkor írói munkássága napról napra fejlődött. Az általa feldolgozott témák változatosak, de mind olyan égető és mindig aktuális témákon alapulnak, mint az emigráció ("Hospitalité française"); a keresésaz identitás ("La Prière de l'absent" és "La Nuit sacrée"), a korrupció ("L'Homme rompu").

A történetek helyszíne is eltérő, olyannyira, hogy a "Moha le fou", a "Moha le sage" vagy a "Jour de silence à Tanger" Marokkójából az Olaszországban és különösen Nápolyban játszódó szövegek ("Labyrinthe des sentiments" és "L'Auberge des pauvres") következnek. A művek e nagyon hosszú listájához hozzá kell tennünk egy újabb művet, a "Cette aveuglante absence de lumière"-t, amely a kritikák ellenére is inspiráló forrás volt a szerző számára.kísérte megjelenését, lenyűgözte a közönséget erejével, írásmódjával, amely úgy tűnik, hogy e lapokon érte el csúcspontját.