Életrajz - Szilárd testek 6 húrosra

A Leo Fender által tervezett és gyártott hangszerek forradalmasították a 20. századi zenetörténelmet. Ma a Fender márka az egyik legdicsőbb és legnépszerűbb az elektromos gitárok szerelmesei körében.

Clarence Leonidas Fender 1909. augusztus 10-én született Anaheim közelében, Kalifornia államban (USA), földműves szülők gyermekeként. Fiatalon vett néhány zongora- és szaxofonórát, de már 1922-ben az elektronika lett az első szenvedélye, amelyet autodidakta módon művelt. Leo Fender 1928-ban érettségizett; ekkor már épített egy kis amatőr rádiót és néhányerősítő rendszerek, amelyeket bérbe adott, hogy néhány dollárt keressen.

Leo Fender nem zenészként, nem is hangszerkészítőként, de még csak nem is mérnökként jelent meg. Szenvedélye az autodidakta zenészé volt, fáradhatatlan kísérletező, kíváncsi és eltökélt, hogy elérje céljait, miközben a legmagasabb minőségre törekszik. Az eklektikus és leleményes Fender sokoldalú ember volt, aki tudta, hogyan vegye körül magát a megfelelő emberekkel. Egy tömör elemzésben az őmunka, gazdasági szempontból ma már elmondhatjuk, hogy Leo Fender mások előtt látta előre a tömegpiacra szánt hangszerek gyártásának jelentőségét. Leo Fender az 1950-es és 1960-as években a hangszerek számára azt jelentette, amit Henry Ford az 1920-as és 1930-as években az amerikai autóipar számára.

Tanulmányai befejezése után Fender könyvelőként kezdett dolgozni a kaliforniai állami autópályaügyi hivatalnál. 1934-ben feleségül vette Esther Klosky-t.

Az Egyesült Államokban az úgynevezett "nagy gazdasági világválság" miatt Leo Fender elvesztette állását. Az elektronika iránti szenvedélye azonban nem szűnt meg; a kreatív és találékony Leo Fender 1938-ban, még nem töltötte be a harmincas éveit, úgy döntött, hogy megnyitja a "Fender's Radio Service"-t, egy elektronikai boltot-műhelyt Fullertonban. Itt rádiókat és különféle más elektronikus eszközöket árult és javított. Mindez történtegy olyan időszakban, amikor az Egyesült Államok megállíthatatlan versenyben volt a technológiai innováció terén.

A zene iránti érdeklődés fokozatosan nőtt. Ahogy telt az idő, egyre több zenész fordult a Fenderhez erősítőik javításáért. Köztük volt Doc Kauffman, aki korábban a Rickenbacker gitárgyártó cégnél dolgozott. Kettejük kapcsolata elmélyült, és együtt végeztek különböző kísérleteket. 1944-ben megalapították a 'K&FCompany" hawaii gitárok és erősítők gyártására.

Két évvel később, 1946-ban a cég megszűnt. Leo megalapította a "Fender Electric Instrument Company"-t, és úgy döntött, hogy felhagy a rádiókkal és a kis elektronikával, és a hangszerekre koncentrál.

1950-ben Leo Fender elsőként dobott piacra egy "solidbody" elektromos gitárt: a "Broadcaster" modell egybeesik azzal a gitárral, amelyet ma már mindenki "Telecaster" néven ismer.

1951-ben feltalálta a "Precision" elektromos basszusgitárt. 1954-ben, amikor a vállalat teljes terjeszkedésbe kezdett, megalkotta a legemblematikusabb gitárját: a "Stratocaster"-t.

A Stratocaster kiemelkedő jellemzői a következők: a híd, amely lehetővé teszi az egyes húrok különálló beállítását a "szinkronizált tremoló" alkalmazásával (egy olyan mechanizmus, amely egy kar segítségével a húrok intonációjának megváltoztatásával különleges hatást ér el); a kőrisből készült, a könnyedség és az ergonómia érdekében hatékonyan formázott és ferdére vágott test, a kettős hiányzó válldal a "szinkronizált tremoló" alkalmazásával.hogy könnyebben elérhetők legyenek a nyak alján lévő hangok; a nyak juharból készült, a testhez csavarozva, állítható belső acélmaggal és közvetlenül ráfaragott fogólappal; három egytekercses hangszedő, három szabályozóval (hangerő, hangszín a nyaki hangszedőhöz és hangszín a középső hangszedőhöz) és egy jobb kézzel könnyen elérhető választókapcsolóval a hangszedőkhöz.

A következő tíz évben a Fender tovább növekedett: a siker a szerencsés gazdasági környezetnek volt köszönhető, de a fáradhatatlan alapító munkájának és kreativitásának is, aki a régi modellek tökéletesítése mellett újakat is gyártott.

Az egyre bonyolultabbá váló menedzsment és befektetések vezették Leo Fendert ahhoz az ötlethez, hogy eladja a céget és a márkanevet a CBS-nek (Columbia Broadcasting System), egy multinacionális vállalatnak, amely a hangszeriparban akart terjeszkedni. Az eredeti stáb megerősítve maradt: Leo Fender néhány hűséges alkalmazottjával (köztük George Randall, Don Fullerton ésForrest White) ötéves szerződést ír alá a termelés folyamatosságának biztosítása érdekében.

1965 és 1971 között Leo Fender tanácsadóként dolgozott az új Fender "Kutatás és fejlesztés" részlegénél. Neve azonban továbbra is ismert maradt más fontos projekteknél, mint például a Rhodes elektromos zongora.

Közben a régi elvtársak egymás után hagyták el helyüket a CBS-nél. 1972-ben, amikor Forrest White elhagyta a CBS-t, hogy megalapítsa a "Music Man"-t és erősítőket gyártson, Leo Fender követte őt. Az ő közreműködésével indult el a gitárok és basszusok gyártása: Fender így saját nevével találta magát versenyben.

Az 1970-es évekre a Fender márka és hírneve szilárdan megalapozottá vált, mégis nagyon kevesen ismerték Leo történetét és a márka felépítésében játszott kulcsszerepét.

1978-ban felesége, Esther rákban meghalt. A következő évben Leo elhagyta a Music Man-t, hogy új céget alapítson, ezúttal George Fullertonnal. A márkanév a "G&L" volt, a George és Leo nevek kezdőbetűiből.

Fender újra megnősült, és haláláig fáradhatatlanul dolgozott a "G&L"-nek.

A Parkinson-kórban szenvedő Leo Fender 1991. március 21-én halt meg.

Jimi Hendrixtől Eric Claptonig, Stevie Ray Vaughanon, Mark Knopfleren, Frank Zappán vagy George Harrisonon keresztül számtalan nemzetközi művész kötötte az imázsát egy Fender gitárhoz.