Életrajz - Gyakorlatok a lélek számára

Íñigo López 1491. december 24-én született a spanyolországi Azpeitia városához közeli Loyola várában. Tizenhárom testvér közül a legfiatalabb volt, édesanyja meghalt, amikor Ignatius mindössze hétéves volt. Pogány lett Juan Velázquez de Cuéllar, a kasztíliai királyság kincstárnokának és rokonának szolgálatában. Ignatius udvari élete ebben az időszakban féktelen, erkölcsi korlátok nélküli stílust folytatott.

1517-ben katonai szolgálatot vállalt. A pamplonai csatában (1521) elszenvedett súlyos sebesülés következtében és a sérülés miatt hosszú lábadozási időt töltött apja kastélyában. Ott tartózkodása alatt számos vallásos szöveget olvashatott, melyek közül sok Jézus és a szentek életéről szólt. Elhatalmasodott rajta a vágy, hogy megváltoztassa az életét, Ferenc ihlette megÚgy döntött, hogy áttér, és koldusként a Szentföldre ment, de hamarosan kénytelen volt visszatérni Spanyolországba.

Ebben az időszakban fejlesztette ki saját, a megkülönböztetésen alapuló ima- és szemlélődési módszerét. E tapasztalatok eredménye lesz később a "Lelkigyakorlatok", az elmélkedések sorozatát leíró módszerek, amelyeket a későbbi jezsuita rend is átvesz. Ez a munka mélyen befolyásolja majd a katolikus egyház jövőbeli propagandamódszereit is.

A katalóniai Manresa kolostorába lép, ahol nagyon szigorú aszkézist választ. Ignácnak különböző látomásai vannak, amint arról később "Önéletrajzában" beszámol. Szűz Mária lesz lovagi áhítatának tárgya: a katonai képek mindig fontos szerepet fognak játszani Loyolai Ignác életében és vallásos elmélkedéseiben.

1528-ban Párizsba költözött, hogy a város egyetemén tanuljon; hét évig maradt Franciaországban, elmélyítette irodalmi és teológiai műveltségét, és igyekezett más diákokat is bevonni "Lelkigyakorlataiba".

Hat évvel később Ignác hat hűséges tanítványra számíthatott: a francia Peter Faberre, a spanyolokra: Xavéri Ferencre (Szent Xavéri Ferenc néven ismert), Alfonso Salmeronra, James Lainezre, Nicholas Bobedillára és a portugál Simon Rodriguesre.

1534. augusztus 15-én Ignác és a másik hat diák a Párizs melletti Montmartre-ban találkozott, és szegénységi és tisztasági fogadalommal kötelezték el magukat: megalapították a "Jézus Társaságát", azzal a céllal, hogy misszionáriusként éljenek Jeruzsálemben, vagy feltétel nélkül oda utazzanak, ahová a pápa parancsolja őket.

1537-ben Olaszországba utaztak, hogy pápai jóváhagyást kérjenek vallási rendjük számára. III. Pál pápa méltatta szándékaikat és engedélyezte pappá szentelésüket. Június 24-én Velencében Rab (ma Rab, horvát város) püspöke szentelte őket pappá. A császár, Velence, a pápa és az Oszmán Birodalom közötti feszültségek lehetetlenné tettek minden jeruzsálemi utazást, így a II.az újonnan felszentelt papok csak az imádságnak és a jótékonysági munkának szentelhetik magukat Olaszországban.

Ignác elkészíti az új rend alkotmányának szövegét, és Faberrel és Lainezzel együtt Rómába megy, hogy a pápával jóváhagyassa azt. A bíborosok kongregációja kedvezően ítéli meg a szöveget, és III. Pál pápa a "Regimini militantis" pápai bullával (1540. szeptember 27.) megerősíti a rendet, a tagok számát azonban hatvanra korlátozza (ezt a korlátozást három évvel később eltörlik).

Ignácot választják Jézus Társaságának első generális elöljárójává. Társait misszionáriusokként küldi Európa-szerte, hogy iskolákat, intézeteket, főiskolákat és szemináriumokat alapítsanak. 1548-ban nyomtatják ki először a Lelkigyakorlatokat: Ignácot az inkvizíciós törvényszék elé állítják, de felmentik. Ugyanebben az évben Loyolai Ignác megalapítja aaz első jezsuita kollégium, a híres "Primum ac Prototypum Collegium ovvero Messanense Collegium Prototypum Societatis", amely a jezsuiták által a világ minden táján sikeresen alapított összes többi tanítókollégium prototípusa, és amely a tanítást a rend megkülönböztető jegyévé tette.

A jezsuita rend, amelyet azzal a szándékkal hoztak létre, hogy kezdetben a protestantizmussal szemben megerősítse a római egyházat, valójában az ellenreformáció sikeréhez fog hozzájárulni.

Ignác ezután írta meg az 1554-ben elfogadott "Jezsuita Konstitúciókat", amelyek monarchikus szervezetet hoztak létre, és a pápának való abszolút engedelmességet hirdették. Ignác szabálya a jezsuiták nem hivatalos jelmondatává vált: " Ad Maiorem Dei Gloriam "1553 és 1555 között Ignác megírta (titkárának, Gonçalves da Câmara atyának diktálta) életének történetét. Az önéletrajz - amely Lelkigyakorlatainak megértéséhez elengedhetetlen - azonban több mint másfél évszázadon át titokban maradt, a rend levéltárában őrizték.

Loyolai Ignác 1556. július 31-én halt meg Rómában, halálának napján, július 31-én ünneplik a vallási ünnepet.

1622. március 12-én szentté avatták, tizenöt évvel később (1637. július 23-án) holttestét aranyozott bronzurnában helyezték el a római Gesù-templom Szent Ignác-kápolnájában.