Életrajz - Az elszakadás művészete

• Klimt művei

Gustav Klimt kifinomult, sokatmondó, érzéki rajzai és festményei, tele kultúrált utalásokkal, sűrűn idéző művek, amelyek a "Belle Epoque" Bécsének, Freud, Gustav Mahler és Schönberg Bécsének hangulatát foglalják magukba és közvetítik. Egy olyan felidéző és felejthetetlen visszhang, amely a fenséges művész művének egyetlen töredékét látva is megmarad.

Ernst Klimt aranyműves és vésnök és Anna Fiuster, egy szerény társadalmi háttérrel rendelkező bécsi lány fiaként 1862. július 14-én született a Bécs melletti Buamgartenben. 14 éves korában kezdett el a fővárosi Művészeti és Kézműves Iskolába járni, ahol a klasszikusabb művészetben használt különböző technikákat, mint a freskó és a mozaik, de kapcsolatba kerülhetett az újkori művészettel is.a jelenlegi leginnovatívabb erjesztések.

Bátyja, Ernst kísérte el, aki 1892-ben bekövetkezett haláláig dolgozott vele, abban az évben, amikor a Kulturális és Oktatási Minisztérium megbízta Klimtet és Franz Matschot (szintén diáktársát) a bécsi egyetem néhány termének díszítésével.

Művészi pályafutását hivatalosan különböző középületek számára készített képi díszítésekkel kezdte, és hamarosan Hans Makart (1840-1884) örököse lett. A bécsi egyetem nagytermének díszítése a filozófia, az orvostudomány és a jog témájában. (kari káderek) című, Klimt által 1900 és 1903 között kivitelezett festményei éles kritikát váltottak ki a bécsi hatóságok részéről, akik kifogásolták a képek erotikus tartalmát és példátlan kompozíciós megközelítését. Hasonlóképpen obszcénnek tartották Max Klinger 1902-ben a Beethoven-emlékszobába készített nagy dekoratív frízét is. Ezek a botrányok Klimt pályafutásának végét jelentették.Klimt hivatalnoka.

Gustav Klimt azonban sosem ijedt meg: már 1897-ben, lázadásának hevében megalapította a bécsi szecesszió mozgalmat, amellyel a művész végleg megérlelte saját álláspontját, amelyet a hivatalos kánonok elleni lázadás és a művészetet a konvencióknak való hódolattól megszabadítani szándékozó generációs lázadás jellemzett.

Ahogy maga Klimt írta a "Kunstlerhaus"-nak (a "Művészház"-nak, amelyhez a bécsi művészek szövetségének struktúrája és a kiállítások hivatalos szervezése tartozott) címzett levelében, célja az volt, hogy a " a bécsi művészeti életet a külföldi művészet fejlődésével életszerű kapcsolatba hozni, és a piac követelményeitől mentes, tisztán művészeti jellegű kiállításokat kínálni. "A "szecesszió" kifejezés a római történelemből származik, és a plebejusok által a patríciusokkal szemben az egyenlő jogok kivívásáért folytatott harc módszerére, a "secessio plebis"-re utal. Divatos kifejezéssé vált a fiatal művészek lázadására az előző generáció konzervativizmusa ellen.

Klimt a "szecesszió" dekoratív újításait felhasználva - ez a mozgalom mindenekelőtt az iparművészethez kötődött, amelynek legnagyobb képviselője lett a festészet területén - gazdag és összetett stílust alakított ki, amelyet gyakran a Ravennában tanult bizánci mozaikok kompozíciója inspirált. Elméleti szinten azonban a korszellemnek való nyitásról volt szó, amelyleginkább a szimbolista művészettel azonosították, amelyet erős erotikus konnotációval árnyaltak.

A festészet akkori avantgárd áramlataitól távol, a 20. századi építészet és formatervezés leginnovatívabb aspektusaival érintkezve Klimt támogatta a fiatal művészeket, köztük Oskar Kokoschkát és Egon Schielét (akiket az 1908-as, illetve az 1909-es Kunstschau-n mutattak be a bécsieknek).

Gustav Klimt 1918. február 6-án halt meg agyvérzés következtében. Legismertebb művei közé tartozik a Bécsben kiállított "Csók" című olaj-vászon festmény, valamint az 1905 és 1909 között készült "Ölelés".

Klimt művei

Az alábbiakban az osztrák művész néhány jelentős vagy híres művét mutatjuk be:

• Fable (1883)
• Idill (1884)
• A régi Burgtheater belső tere (1888)
• Sonja Knips portréja (1889)
• Szerelem (1895)
• Zene I (1895)
• A szobor (1896)
• A tragédia (1897)
• Pallas Athéné (1898)
• Nuda Veritas (1899)
• Filozófia (dekoratív panel) (1899-1907)
• A Nyírfa tanya (1900)
• Judit I (1901)
• Aranyhal (1902)
• Emilie Flöge portréja (1902)
• Bükkfa I (1902)
• Beethoven-fríz (1902)
• Hope I és Hope II (1903, 1907)
• A csók (1907-1908)
• A nő három korszaka (1905)
• Adele Bloch-Bauer portréja (1907)
• Az élet fája (1905-1909)