Életrajz - Racing Gascon

Eddie Irvine, akit sokan az egyik utolsó "régimódi" (azaz kissé góliárdista és pajkos, inkább az élet élvezetével, mint a siker megszállottjaival foglalkozó) versenyzőnek tartanak, 1965. november 10-én született az észak-írországi Newtownardsban. 1,78 m magas és 70 kg súlyú.

Irvine nem rögtön a Forma-1-be került, hanem először enduromotoron versenyzett (amivel egyébként a mai napig szívesen versenyezne), majd négy keréken debütált egy régi Formula Ford 1.600-assal, amely az édesapja tulajdona volt, aki amatőr versenyzőként néhányszor már indult.

1984-ben Eddie megnyerte első versenyét Brands Hatchben, 1986-ban pedig részt vett az F. Ford 2000-es bajnokságban is. Kezdetben autókereskedelemből finanszírozta vállalkozását, de 1987-től hivatalos versenyző lett, szintén F. Fordban, Van Diemen-nel. Megnyerte a RAC és az ESSO bajnoki címeket, és mindenekelőtt az F. Ford fesztivált, ami egyfajta egyszeri világbajnokság volt a kategóriában. 1988-ban versenyzett aBrit F.3-as bajnokságban, majd 1989-ben F.3000-re váltott. 1990-ben harmadik lett a nemzetközi F.3000-es bajnokságban a Jordannal, majd Japánba emigrált, hogy ismét F.3000-essel, de a Toyotával is versenyezzen az endurance versenyeken, a Le Mans-i 24 órás versenyen is rajthoz állt.

A japán F.3000-es bajnokságban közel került a sikerhez, majd 1993-ban Szuzukában debütált az F.1-ben a Jordannal, ahol a 6. helyen végzett, és Sennával híres veszekedés főszereplője lett (mert kétszer is kettészakadt, és ezzel lelassította a versenyét). 1994-ben a Jordannal versenyzett az F.1-ben, de a második brazíliai GP-n többszörös balesetet idézett elő, és három futamra kizárták: ez volt az egyikazon ritka esetek egyike, amikor ilyen intézkedés történt a balesetet okozó sofőrrel szemben. Meg kell mondani, hogy korábban (de most már később is mondhatjuk), a súlyosabb baleseteknél nem történt semmilyen intézkedés, akárhogy is.....

Még egy év a Jordannél, majd 1995 végén a Ferrarihoz szerződött. Három szezon után a Ferrarinál, Schumacher árnyékában élve, 1999-ben jött el a fordulópont: Schumacher silverstone-i balesete után a Ferrari első számú pilótájaként találta magát, akivel a bajnoki címre kellett törekednie. Az ír pilóta sokáig álmosította a Ferrari embereit, de az utolsó futamig Hakkinennel küzdött,egyetlen ponttal veszíti el a világbajnoki címet a finntől, ezzel sok vörös ló rajongó dicsőségről szőtt álmait törve össze.

Nyitott és laza jellemmel megáldva, csapattársával ellentétben barátságossága és jó humora miatt nagyon szeretik. Meglehetősen indulatos jelleme és szókimondó modora azonban nem tetszett a Ferrari-istálló néhány prominens személyiségének, különösen Jean Todtnak, és ez vezetett elkerülhetetlenül a csapatból való távozásához.Maranello.

Az elmúlt két szezonban a Jaguarnál versenyzett, egy olyan csapatnál, amely még mindig keresi a megfelelő egyensúlyt, és csak néhány alkalommal engedte meg neki az autó, hogy megmutassa igazi értékét. Összesen 110 GP-n indult (64-en a Ferrarival, 25-en a Jaguarral és 21-en a Jordániával), négyszer nyert (Ausztráliában, Ausztriában, Németországban és Malajziában, mindannyiszor 1999-ben), és huszonötször végzett a dobogón.